2016. november 17-én Aros János polgármester úr a várkápolnában tartott szentmisét követően adta át a Szent Erzsébet díjat Szabó Dánielnek, a Tiszáninneni Református Egyházkerület főgondnokának.



Szabó Dániel augusztus 20-án nem tudott résztvenni a városi ünnepségen, ezért a díj átadására egy másik jeles dátumot választottak: november 17-e Szent Erzsébet halálának emléknapja, és a világegyházban ünnepelt napja.

Az alábbiakban a díj átadásakor mondott laudáció olvasható:



„Szent Erzsébet díj adományozható az egészségmegőrzés, a betegség megelőzés és gyógyítás, valamint karitatív területen hosszú időn keresztül, magas színvonalon végzett tevékenység elismeréseként



Sárospatak Város Önkormányzata 2016-ban Szent Erzsébet díjat adományozott Szabó Dániel a Tiszáninneni Református Egyházkerület főgondnoka részére.



Szabó Dániel 1933-ban született Hejőcsabán, ahol édesapja református lelkipásztor volt. Négy lánytestvérével és öccsével részt vett abban a szolgálatban, amelyet szülei végeztek a környezetükben élő rászorulók között. Középiskolai tanulmányait a miskolci Lévay Református Gimnáziumban végezte.

A II. Világháború pusztításai után Szabó Dániel családjának is nagy nélkülözéssel kellett szembenéznie. Édesapját a kommunisták megfosztották palástjától, a családnak el kellett hagyni a parókiát és a gyülekezetet. Ennek ellenére az Ifj. Szabó Dániel a Debreceni Református Teológiára iratkozott be. A debreceni évek alatt teljes titokban rendszeresen felkereste a Hortobágyra kitelepített családokat, gyógyszert és élelmiszert csempészett a barakkokba. 1956-ban szemtanúja volt a Sztálin szobor ledöntésének. A forradalom leverése után kizárták a teológiáról. A híressé vált Arany János dolgozatában és bátor felszólalásaiban a rendszer ideológiája előtt meghajló vezetőket bírálta.

Villanyszerelőként, cementgyári munkásként, szállodai portásként dolgozott. Holland keresztényekkel karöltve titokban segítette az erdélyi és kárpátaljai magyarokat, élelmiszert, gyógyszert és bibliákat juttatva nekik. A rendszerváltozás után 1991-től 12 éven át a Tiszáninneni Református Egyházkerület főgondnokaként számos intézményt segített alapítani, vagy újraindítani szerte a Kárpát-medencében. Így Diósgyőrben, Budapesten, Nagyberegben, Nagydobronyban, Marosvásárhelyen. Jelentős szerepe volt abban, hogy az elhurcolt könyvek Oroszországból visszakerültek a Sárospataki Református Gyűjteményekbe. A történelmi Magyarország legkisebb gyülekezeteit is felkereste, neve ismerősként cseng nagyhírű egyetemek falai között és hasonlóképpen a Bodrogköz és Miskolc számos cigány családjának ajkán.

Évtizedek óta foglalkozik cigánymisszióval. Sárospatak környékét hét gyülekezetet alapított. Munkásságát számos díjjal ismerték el, országhatárainkon belül és kívül. Több egyetem kitüntette vagy díszdoktori címmel ajándékozta meg.

Ő azt vallja, hogy az elvégzett munkáért egyedül Istené a dicsőség.

Sárospatak város polgárai azt kívánják neki: adja Isten, hogy még sokáig éljen és szolgáljon közöttünk.”